Cseppenként fogy a jövőnk - az elhasználódott étkezési olaj toxikus!

Ma már azok vannak kevesebben, akik még nem hallottak a globális felmelegedésről. A veszélyesen növekedő hatások között érvként a hóhatár folyamatos csökkenéséről, a sarkvidéki jégtakaró olvadásáról hallhatunk, olvashatunk tudósításokat. Többnyire olyan összefüggésekre mutatnak rá az éghajlatkutatók, amelyeket mamutvállalatok okoznak a termelésnövekedéssel, illetve a rosszul megválasztott vagy alkalmazott technológiával. A tudomány megtalálta az ózon réteg sérüléséért felelős kémiai anyagokat, valamint megfogalmazták az azonnali intézkedések sorozatát. Nemzeti kormányok kísérleteket tettek egy világméretű intézkedésre, amely ha lassan is, de elindulni látszik.

Az egyén, az alapos vagy szórványos újságolvasó ilyenkor többnyire úgy gondolja, hogy ez a küzdelem nem rajta múlik, a bekövetkezettek nem az ő felelőssége és esélye sincs a hatások megváltoztatására. Lássuk be, ebben többnyire igazuk lenne akkor, ha a politikusaink legalább egy része törvény-, rendelet-, és szabályzatalkotásban a lakosság aktív környezetbiztonságáért dolgozna. A felismert és bizonyított károkozásokat élelmiszerben, termék-előállításnál, szolgáltatásnál aktívan figyeltetnék, a hazánkba érkező árukat e szerint vizsgáltatnák, a vásárlói szokásokat figyelemfelhívással segítenék, és a lehetséges megoldásokat népszerűsítenék.

Sajnos nem itt tartunk. Éves szinten is milliárdokba kerül ez mindannyiunknak, és vannak, lesznek nehezen visszafordítható folyamatok. Az egészségkárosodás egyik szembetűnően növekvő eleme az allergia, a jelenkori létezés olyan elválaszthatatlan része, amely már egyszerűen természetes. A közvetett és közvetlen hatásokról, a krónikus és végzetes megbetegedésekről, az ok-okozati összefüggésekről nem divat beszélni, honlapot üzemeltetni, újságmellékletet megjelentetni, TV műsort szerkeszteni.

Civil szervezetünk egy ilyen, a minden mindennel összefügg alapon környezetvédelmi figyelemfelhívásba kezdett. A háztartásokban keletkezett és elhasznált étkezési olaj közösségi gyűjtésének ingyenes lehetőségének ismertetését végezzük, immár több éve. A biztató eredmények azonban messze elmaradnak a lehetségestől, vagy pontosabban fogalmazva a kívánatostól.

Szinte ez az egyetlen élelmiszer, amely a használatot követően toxikus vegyi anyaggá alakul át, és többnyire az egész megvásárolt mennyiség csuklóból vizekbe, talajba kerül. Millió-tonnányi mennyiségről van szó! Az a kevés, ami összegyűjtésre kerül, kiváló alapanyag. 1990-ben alakult meg egy cég, amely az elhasznált étkezési olajat a lakosság részére ingyen összegyűjti, és korszerű technológia segítségével feldolgozva új alapanyagokat állít elő. Ártalmatlanítást követően jelentős része üzemanyag, majd festékgyártási alkotórész, illetve aszfalt adalék lesz.

Az ismeret elterjedése, a közösségi gyűjtés megvalósulása város és országszerte felbecsülhetetlen haszonnal járna. A vizeink, a talaj nem szennyeződne tovább, a begyűjtött toxikus olaj feldolgozása munkahelyeket teremthetne.

Meggyőződésem hogy az ország lakossága születésénél fogva tiszteli és becsüli a természetet. Tudjuk, hogy káros, tudjuk, hogy nem teszünk jót, amikor kiöntjük. Tudjuk, és a tudomány visszaigazolja, van rá megoldás, hazai cég és struktúra. Nem a 12 fejű sárkánnyal kell megküzdenünk akkor, amikor a környezet- és természetvédelem érdekében célt akarunk elérni. Ami hiányzik – az ismeret. Használjunk ki egy lehetőséget a magunk érdekében.

Szabó György
Kárpát Országos Vállalkozói Szövetség

Részletes tudnivalók az olajgyűjtéssel kapcsolatosan a Biofilter.hu weboldalon találhatók.

Egyedülálló lakossági szelektív hulladékgyűjtési módszerek


Szelektív hulladékgyűjtés panelházakban

Debrecenben a közelmúltban helyezték üzembe azt a találmányt, amely a panelházak lakóinak könnyíti meg a szelektálást, és amely a remények szerint ráveszi őket a szelektív hulladékgyűjtésre. A panelházak szemétledobójának kismértékű átalakításával Szabó János - a feltaláló - egy igen kényelmes megoldást dolgozott ki. A lakóknak egyszerű dolguk van: nem kell elmenniük a legközelebbi gyűjtőszigetig, nem kell otthonukban külön-külön gyűjteniük a hasznosítható hulladékot, hanem egyszerűen kisétálnak a folyosón található szemétledobóhoz, megnyomnak egy gombot annak megfelelően, hogy milyen hulladékot akarnak kidobni (műanyag, fém, papír vagy üveg), majd a ledobó cső végén elhelyezett szeparáló berendezés a megfelelő konténerbe irányítja azt.

A helyi vállalkozó ötlete és műszaki koncepciója alapján az Öko-Pannon Kht. 1,6 millió forintos beruházással valósította meg az egyedülálló szelektív hulladékkezelési lehetőséget, amely egyelőre még próbaüzemben működik.

A berendezés általánossá tételének lehetőségét a szaktárca vizsgálja - jelentette be Dióssy László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára a helyszínen rendezett sajtótájékoztatón. Az új szelektív panel-rendszer országos szintű alkalmazása mintegy 1,9 millió, lakótelepen élő lakosnak adna lehetőséget a kényelmes és környezetbarát hulladékkezelésre.

A 2007. június 1. és szeptember 1. közötti időszakban többek között a következő kérdésekre keresik a választ a vizsgálatok során: mennyire egyszerűen elsajátítható és használható ez az újfajta ledobórendszer, mennyire megbízható, milyen technikai hibák alakulhatnak ki a működése során; hogyan lehetne motiválni a felhasználókat, hogy gyakrabban használják, milyen üzleti lehetőségekkel lehetne a rendszert elterjeszteni az országban, illetve hogyan lehetne a szelektálórendszert bővíteni még többféle hulladék elkülönítésére.

A kísérleti szelektív panel-rendszert az egyik tócóskerti panelházban szerelték fel, és az első egy hónapban kétezer úgynevezett választásos ürítés történt: az így keletkezett hulladék 30 százaléka újra hasznosítható.

A ledobórendszer a már megszokott és eddig is használatban levő aknás ledobórendszer elemeire épül. Újdonság az akna mellett elhelyezett kapcsolótábla, valamint a ledobónyílást vezérlő retesz.

Szabó János rovatunknak elmondta, közel három éve kezdett el dolgozni találmányán. Alapötlete az volt, hogy kifejleszt egy olyan szisztémát, amely a jelenlegi rendszert felhasználva, annak kismértékű módosításával kialakítható, és illeszkedik a jelenlegi hulladékgyűjtési módszerekhez, hiszen így a technológia könnyen integrálható. Fontos szempont volt, hogy egyszerű felépítésű, kevés, de megbízható alkatrészből épüljön fel, amelyek meghibásodási kockázata minimális.

A debreceni "demóház" jelenleg még csak az első ilyen szelektív hulladékgyűjtési-rendszerrel működő panelház, de (ha a jelenleg folyó tárgyalások jól haladnak) ősszel egy újabb ház kapcsolódik a programba. Ha Ön is szeretne csatlakozni a szelektív panel-rendszerhez, bővebb információkat talál Szabó János honlapján, illetve érdeklődhet az info@panelhulladek.hu címen.

A használt sütőzsiradék ingyenes gyűjtése

Szabó György 1999-től gyűjti az elhasználódott (igen környezetszennyező) étkezési olajat, és nagyjából ekkortól szervezi meg lakóközössége számára is a begyűjtést. Az elején lassan induló gyűjtés mára elfogadottá vált, és 15 lakásból megközelítőleg félévenként 50-60 liter elhasználódott étkezési olaj gyűlik össze. Hasonló rendszert bármelyik lakóközösség kiépíthet magának, hiszen a Biofilter Környezetvédelmi Zrt. ingyenesen biztosít zsiradékgyűjtő hordót az egyes lépcsőházak számára, mint ahogyan az elszállítást is térítésmentesen végzi.

Az 1990-ben alakult cég szerződéses partnereinek 60 literes, zárható gyűjtőedényeket biztosít, amelyeket megegyezés szerinti gyakorisággal, gyűjtőjárattal szállít el, illetve telefonon egyeztetett időpontban cseréli a megtelt hordókat üresre. A szervezet munkatársai nem csak a használt sütőolaj elszállítását, de annak újrahasznosítását is megszervezik: a hulladékká vált zsiradékból olyan terméket álllítanak elő, amelyet alapanyagként mint ipari olajat, illetve ipari zsírt tudnak hasznosítani.

Szabó György kezdeményezéséhez a környező házak is csatlakoztak, és egy civil szervezet keretein belül egy kiadványt készítettek, amit plakát és szórólap formájában számos háztartásba sikerült eljuttatni. Ennek hatására, ha lassan is, de növekedik a tényleges gyűjtőhelyek száma. Tevékenységükhöz a fővárosban egyedülállóan a XI. kerületi önkormányzat anyagi támogatást is nyújtott. Ez a megoldás a lakóknak is sokkal kényelmesebb, mint ha csak a lakossági hulladékgyűjtő udvarokba vagy az önkormányzatok által fél évente/évente szervezet használtolaj-gyűjtési akciók során adhatnák le a használt sütőolajat.

Amennyiben ön is szeretné lakóközösségében megszervezni a használt sütőzsíradék begyűjtését és elszállíttatását, hívja a Biofilter Környezetvédelmi Zrt. kék számát: 06 40 422 999, vagy kérjen tanácsot Szabó Györgytől a 06-30-357-87-04-es telefonszámon, vagy a következő címre írt levélben: kovasz@kovasz.hu.

A két említett példa is jól mutatja, hogy néha kis erőfeszítéssel is igen sokat tehetünk környezetünk és saját egészségünk védelme érdekében, dacolva lustaságunkkal és a (még alakuló) rendszer hiányosságaival. A Szabó György által kidolgozott használt zsiradék-begyűjtés bárki számára járható út, és a Szabó János féle szelektív panel-program is (remélhetőleg) hamarosan egyre több lakóház számára lesz elérhető.

Forrás: [origo]

PÓTVIZSGA

A Kárpát Országos Vállalkozó Szövetség (KOVÁSZ) hónapok óta figyelemmel kíséri a gépjárművek műszaki vizsgáztatásával kapcsolatos helyzetet. Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a működésképtelenség határára érve a Nemzeti Közlekedési Hatóság elsőfokú főigazgatója, Lovas Károly Róbert a megoldás helyett a vállalkozók tönkre tételével akarja orvosolni a kaotikus állapotot!
Tiltakozunk az ellen, hogy gyakorlatilag egyik napról a másikra megszüntette a vállalkozások részére személygépkocsik és motorkerékpárok műszaki vizsgáztatásának lehetőségét! (kivéve néhány speciális esetet, pl: diplomata gk-k)
A témában járatlanok részére elmondjuk, hogy kisebb szervizek teljeskörű szolgáltatást nyújtva, a javítás mellett a vizsgáztatást is elvégezték. Ezek a vállalkozók úgynevezett napi belépővel rendelkeztek, ami annyit jelent, hogy meghatározott darab járművet vizsgáztathattak naponta.

Az új főigazgatói utasítás ezt a lehetőséget megszüntette, ami a megrendelőknek is hátrányos, mert nem mindenki teheti meg, hogy munkaidőben órákat töltsön el a Mozaik utcában, vagy egyéb vizsgáló állomáson.
Lovas úr többször úgy nyilatkozott, hogy a lassúság oka a program betanulása és a járművek alaposabb ellenőrzése. Ez nem felel meg a valóságnak, mert a papírmunka többszöröse a gépkocsik vizsgálatának. Ez utóbbi mindössze 10-15 perc.
Felszólítjuk a Főigazgató urat, hogy a megoldást a közel 1 Milliárd Ft-ba kerülő program felülvizsgálatával kezdje, ami alapvető hibákat tartalmaz, pl: kötelezően kitöltendő mező kifelejtése után tovább lehet lépni, hibás környezetvédelmi osztályt elfogad, a vizsgabiztos nem javíthat, hiába veszi észre, hogy tévedett, stb!

Követeljük, hogy ne emberek ezreinek egszisztenciáját sodorja veszélybe „következő intézkedésig”, hanem szakemberekkel, informatikusokkal egyeztetve tegye működőképessé újra a műszaki vizsgaállomásokat!!! Amíg ez megtörténik, vonja vissza elhamarkodott utasítását!

A KOVÁSZ tudomására jutott az is, hogy a vizsgabiztosok nem tudják betartani a számítógépes munkát végzőkre vonatkozó szabályokat , mert akkor még tovább tartana a procedúra, valamint az is, hogy az éjszakába nyúlóan túlóráznak, hogy úgy-ahogy működtetni tudják a rendszert.

Javasoljuk, hogy nézzen körül a munkaerő-piacon, biztos talál alkalmas embert!


Szabó György
elnök
Kárpát Országos Vállalkozói Szövetség
 

Ösztönző pályázatok - vállalkozói kivitelezők

A hazai vállalkozók helyzetét megítélő ismereteknek épp úgy minimum két olvasata van, mint manapság életünk bármely részének. A módszerváltást követően minden nap arra ösztönözték az embereket, hogy legyenek bátrak, ötleteik megvalósítása, no meg a gazdaság mielőbb talpra álltása érdekében vállalkozzanak. A nyugati multinacionális cégek beözönlésével munkahelyeiket elvesztőknek egyébként sem volt sok lehetőségük, így az ösztönzés és a kényszer hatására valóban sokasodni kezdtek bt-k, kft-k. Az idegen héják 80% és a hazai galambok 20%-os aránya mára ott tart, hogy termelés szinte nem létezik. Vigasz a további erózió megállítására még barokkos körmondatokkal sem fogalmazható meg. E folyamatokról és a lehetséges fennmaradás esélyeiről kérdezzük egy civil szervezet, a Kárpát Országos Vállalkozói Szövetség elnökét, Szabó Györgyöt. 

Nyafogni, panaszkodni a legkönnyebb, így minden lehetséges eszközzel igyekszem ezt elkerülni, ami természetesen nagyon nehéz. Maga az a tény, hogy vállalkozók civil szervezetet hoznak létre önmaguk megmentésére, már nem hangzik jól. Valóban már a meg- és fennmaradásról kell beszélnünk. Kezdetekben a családi, az egyéni, a mikró és kisvállalkozások segítése, piacra kerülésük, a szolgáltatásaik, termékeik minél szélesebb körben való megismertetésük volt vállalt feladatunk. A elmúlt tizenöt év törések nélküli politikájának kiszemelt áldozata - sok egyéb mellett - a leleménnyel rendelkező társadalmi rész megszüntetése, a nemzetközi bóvli elfogadtatása, a tartós minőség megszüntetése, az élvezhető természetesnek mesterségesre változtatása. Mindezt egyoldalú előnyök megadásával az egyik oldalon, a hazai és európai feltételrendszer megkövetelésével, folyamatos szigorú ellenőrzéssel és agyonadóztatással a hazain. Esélyeink hasonlóak, mint vakok részvételének megadása olimpiai céllövészeten, látók között. 

Mint szervezet, mit tettek a folyamatok ellensúlyozása érdekében, egyáltalán milyen eszközeik voltak? 

Az előző hasonlatnál maradva az első időben csak tapogattunk, tanultuk a civil lehetőségeket és sorra meseszerűen vártunk egy jobb kormányzati politikára. Azt gondoltuk, hogy egymás termékeinek, szolgáltatásainak igénybe vételével ellensúlyozhatók az átmeneti problémák. A tagság hol növekedett, hol csökkent. Kissé nevetséges volt, mikor valaki nagyobb megrendelést kapott el is maradt egy időre. Vezető váltást követően pedig nekiláttunk egy komolynak mondható rendszer kialakításának. Lassan, de folyamatosan dolgozva internetes elérhetőségünk, honlapunk lett, majd az igen magas reklámköltségek ellensúlyozása érdekében saját újságot hoztunk létre. Ez a Mérce, amely nagyon színvonalas, és immár tematikus számot is sikerült megjelentetni. Ma pedig egy erős és stabil tagság alkotja szervezetünket, amely rendszeres havonkénti személyes találkozókon egyezteti elképzeléseit. Anyagi lehetőségeink annak ellenére, hogy vállalkozók vagyunk, korlátozottak. Vállalkozókat segítő civil szervezet részére csak működési pályázatok léteznek, és ezek is korlátozottak. A politikai akarat ezen nem akar változtatni. A bárhonnan érkező idegeneknek való megfelelési szándék, részükre nevetséges kedvezmények biztosítása, ez ma Magyarország.  Ezek eredményeként folyamatosan szaporodnak azon településeink száma, ahol utolsóként már kocsma sem működik. Ez pedig csak növekszik, mint a sivatag. 

Mindezzel szemben a jelenlegi kormány azt állítja, hogy a gazdaság jó úton halad, csak az ellenzék riogat. A tőzsde szárnyal, a foglalkoztatási szint magas, a vásárlóerő növekszik. Amiről Ön beszél az ennek pont az ellenkezője. Az nem lehet, hogy a szervezetük látókörébe lévő vállalkozók finoman szólva nem tehetségesek, és ezen ismeretek alapján alkot véleményt? 

Kérdésének első részére a válaszom egyértelműen az, hogy ez retorika. A meglévő ismerethalmazból azokat az adatokat emelik ki, amely egy átlagos érdeklődő számára sem ellenőrizhető. Amiről tudni lehet, hogy a hitelállomány folyamatosan növekszik. Egy év alatt 50%-al nőtt a bankok profitja, míg a felvett hitelek meghaladják a 4 ezer milliárdot. Egyre több olyan ismerettel rendelkezünk, hogy vállalkozások azért kerültek csődbe, mert tartós a körbetartozás, vagy extrém esetben pályázaton nyertek. Ez utóbbi kijelentésem nem mindenkinek érthető. Ezen pályázatok pénzeinek többsége utófinanszírozásúak, amelyre a vállalkozásoknak nincs forrásuk. Itt jön magas kamattal a gyorshitel, a jelzálog, a nagymamával együtt a hagyaték értékesítése. Majd a végén találnak valamit, amiért a megnyert támogatás mégsem kerül folyósításra. A látókörünkben lévő, illetve szervezetünk vállalkozó tagjai pedig nem tehetségtelenek. Sokuk tradicionális családi vállalkozásokat folytatnak, tehát a múlt és jelen igényeinek megfelelő magas ismereti szintet képviselnek. Gyártanak, szolgáltatnak, működtetnek. Példák sokaságát sorolni e keretek között nincs mód, ezért az érdeklődőknek ajánlom, keressék fel honlapunkat.  

Jelenthet-e megoldást, hogy a mindennapi vásárlásainknál magyar termelőtől vásárolunk, illetve magyar szolgáltatókat választunk? 

Igen jelenthet, de ezeket ma már nagyítóval kell, vagy lehet megtalálni.  A nagy bevásárlóközpontok polcain egyre több termékre írják fel, hogy magyar árú. Ez pedig kevés kivétellel hamis állítás. Ezt úgy oldják meg, hogy a bárhonnan érkező terméket jó esetben nálunk csomagolják. Ennél gonoszabb, ha csak leányvállalati irodát nyitnak, és ez már jogalapot jelent a félrevezető feltüntetésére. Ennek ellenére egyre többen kényszerülnek ilyen helyen vásárolni. A kényszer mellett tudnunk kel azt is, hogy minden egyes vásárlást követően egyet csavartunk saját vállalkozóink nyakán, illetve növeltük a még kivihető pénzek mennyiségét. Ide tartozik, hogy ismét dicsérjem az elmúlt 15 év politikai díszmadaraink áldásos tevékenységét, miszerint és többek között nem segítettek életre hozni magyar bevásárló központot. A nagy szolgáltató cégek pedig szintén egyedülállóként a világban, ma már csak külföldi kézben vannak. Amennyiben még van értelme az országtábláinknak, akkor a hitelesség érdekében oda kellene írni Magyarország alá, hogy elkelt.  

Mint civil szervezetnek a felvázolt és korlátozott lehetőségek alapján, milyen elképzelésük van a jövővel kapcsolatban? Egyáltalán a politikán kívül, egy civil szervezet képes-e valamit tenni a szűkülő hazai vállalkozások fennmaradásáért? Arra gondolok, hogy mindennapi cselekedetük képes-e túlmutatni az önfoglalkoztatáson? 

Valóban úgy tűnik, hogy tartós melegek következnek, úgy a vállalkozások, mint az ország megmaradása tekintetében. Ez azonban kevesekben inkább dacot vált ki, és a befelé fordulás helyett kiutat keresnek. 11 éves működésünk életében nagy fordulatot jelent, hogy idén közhasznú szervezet lettünk. Bővítettük alaptevékenységünket és ma már a környezetvédelemben is aktívan kívánunk tevékenykedni. Kiemelten fontosnak tartjuk ugyanis, hogy tagjaink tevékenységük végzése során olyan anyagokat, technológiákat válasszanak, amelynek eredményeként a lehető legkisebb szintre kerüljön a környezeti terhelés. Ezen történések újabb ajtókat, ablakokat jelentenek a lehetséges és még fellelhető sorok rendezésére. Elhatároztuk, hogy pályázatot fogunk kiírni diákok részére, amelynek lényegét egy mondatban nehéz összefoglalni. Lényegét tekintve olyan javaslatokat, ötleteket, terveket, újításokat vagy találmányokat várunk, amelyeket hazai vállalkozások képesek megvalósítani. A szükséges szövegezésen jogászaink most dolgoznak, reméljük egy komplex, a pályázattól a megvalósításig szükséges anyag hamarosan rendelkezésünkre áll.  

Ez az első hallásra is jól hangzik, de számtalan kérdést vet fel. Ez egy civil szervezet részére nem túl nagy feladat? Milyen területről várnak ötleteket, hogyan gondolják ezt kivitelezni, és miből valósítják meg?  

Először általánosságként annyit feltétlenül szükségesnek tartok elmondani, hogy kevesek a bolygóközi ismeretlent kutatják, elrontott Földünkről a lehetséges menekülési utat keresik, a felfedezhetőt és megismerhetőt, miközben használható tudással rendelkező tömegek itt lent követ pattintgatnak naphosszat. A társadalmak nagyobbik része jó, ha képes mindazt használni és működtetni, ami körülveszi. Ez azt jelenti, hogy minden készített termék, ami az élet minőségén képes javítani vagy rontani, azt a tervezőknek, kivitelezőknek le kell egyszerűsíteni, el kell butítani. A megismerésben és kutatásban sokáig voltunk az élmezőnyben, de megszámlálhatatlanul sokszor kimaradtunk a megvalósításból. Ebből a spirálból kell kikeverednünk. Válaszolva első kérdésére, a feladat bármekkora, szervezetünk tagjai kivétel nélkül elszántak, és elkezdtük megvalósítását. Voltak javaslatok, hogy célszerű lenne először szűkített témaköröket meghatározni, de ez végül is kisebbségben maradt. Azaz álláspont nyert, hogy nem vállalhatjuk a szelektálást. Tehetséges fiataloknak adunk lehetőséget, díjazással ösztönzést, bizonyítjuk, hogy van értelme tanulni, van értékelt és elismert tudás. A beérkező és nyertes pályázatoknak kivitelezőt keresünk, hazai vállalkozókat. Alapelv, hogy a gondolat nem eladó, csak a termék!

Mindehhez itthonról és a Föld bármely szegletében élő magyarságától támogatókat, befektetőket várunk, akik a felvázoltakkal egyetértenek, akik pénzük hasznos megtérülése mellet egy nemzet sérült gerincének helyreállításában is szerepet vállalnak. A pályázatokat egyetemi tanárok, laboratóriumok, szakirányú kutatóintézetek bevonásával értékeljük.  

Amikor elkészülnek a pályázat kiírásával, kérjük, küldjék meg nekünk. Mi megjelentetjük.  

A riportot készíttette: Regős Ildikó

A kínai dömping ellen tüntetett a Jobbik

Nulla fokos hidegben, mintegy százhúsz fő részvételével zajlott vasárnap délután a Jobbik és a KOVÁSZ tüntetése a kínai árudömping és a kínai bevándorlók ellen a József nádor téren. Országos tüntetésüket "a tömegigény hívta életre", mondta a Jobbik választmányi alelnöke, Bíber József Tibor, aki szerint magyar vállalkozók százezrei nyögik a kínaiak dömpingjét. "A kínai áruk és emberek elözönlötték hazánkat" - mondta felszólalásában Horváth Tibor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom szóvivője, aki szerint "senki nem jár jól az ötszáz forintos zoknicsomaggal, az ezerforintos Sógun késkészlettel vagy a kétezer forintos farmerral".

A Jobbik és a velük együtt tüntető KOVÁSZ (Kárpátok Országos Vállalkozási Szövetség) álláspontja szerint az ellenőrizetlenül kereskedő kínaiak évek alatt tönkretették a hagyományos magyar könnyűipart is. A szervezetek képviselői felszólították az "illetékeseket", illetve a "hatóságokat", hogy tegyenek valódi lépéseket, szigorítsák bevándorláspolitikájukat, lépjenek fel határozott idegenrendészeti eszközökkel. A Jobbik szerint hazugság, hogy Magyarországon csak tizenhétezer kínai él, az ő becslésük szerint több mint százezerre tehető a távol-keletről bevándorlók száma. Bíber felszólalásában elmondta, a kínaiak nem hibáztathatók, ők csak a kínálkozó lehetőséget használják ki, amikor olcsó és rossz minőségű áruikkal Magyarországon kereskednek.

Forrás: Index

Dr. Kádár Katalin, a KOVÁSZ alelnökének beszéde a 2004. november 21-i tüntetésen.

Tisztelt Egybegyűltek! Tisztelt Vállalkozók, Termelők, Kereskedők! Kedves Barátaim!

Egyenlőtlen küzdelmek végeláthatatlan sorát éljük meg.

A ’89-90-es évek változásait követően Magyarország szellemi és anyagi vagyona alapvetően mások tulajdonába került, s a maradékon éppen napjainkban vitatkoznak.

Jelenlegi adópolitikánk - amely Európában egyébként alkalmazhatatlan - a hazai vállalkozások tudatos visszaszorítását, megszüntetését eredményezi.

A rendeletek és szabályzók értelmezhetetlen és használhatatlan szövevényében retteg a még talpon lévő vállalkozó maradék. Mikor jön az ÁNTSZ, a KÖJÁL, a tűzoltóság, a fogyasztóvédelem?

A multinacionális bevásárlóközpontok sosem látott előnyöket és adókedvezményeket kaptak, amelyek ezért szívességből más országból érkező árukkal töltik fel polcaikat. A lényeg az, hogy ne legyen magyar!
Így aztán részünk van a modern kémia minden eredményét felvonultató élelmiszerválasztékból. Miközben településeink, falvaink lakói tövestül takarítják be terményeiket!

Az általános értelemben vett feldolgozóipar maradékát már egy skanzenben össze lehetne gyűjteni, miközben egyre növekszik azon településeinknek a száma, ahol a polgármesteren kívül senkinek sincs munkája. Gondolják csak meg: gyarapodik azon településeinknek a száma, ahol már kocsma sincs.

Folyamatosan jönnek százával Kínából és a távol-keleti országokból hazánkba, mintha még kevesen érkeztek volna. Mindent megkapnak, csak kérniük kell: munkáltatói jogot, munkavállalási engedélyt, letelepedést, iskolát, s a közeljövőben óvodát. Van már kórházuk, bankjuk, „bevásárlócenterük”.

Miközben épp most hirdet nemmel szavazást a kettős állampolgárságra a szocialista-liberális kormány!
Emlékezzünk a közelmúltban a magyarságát vállaló vajdasági családra! Minden értéküket hátrahagyva érkeztek meg, menekültügyi státuszt, és letelepedési engedélyt kellett kérniük.
Ismereteink szerint még nem kapták meg!

Milyen jogról beszélhetünk akkor, amikor közalkalmazottaink előre tájékoztatják – természetesen ingyen, felebaráti szeretetből – a kínai vállalkozókat, a kínai tulajdonú éttermeket, ruhaüzleteket, piacokat, hogy másnap ellenőrizni szeretnék őket, természetesen váratlanul! Ha egyáltalán kimennek az ellenőrök az APEH-től, a VÁM-tól, az ÁNTSZ-től, a KÖJÁL-tól vagy a fogyasztóvédelemtől!
Mindazon honfitársaink - akik egyébként egyre többen és kényszerűségből járnak kínai piacokra - igazolhatják, hogy az előbb megnevezett szerveknek bőven lenne itt feladatuk!

Miért olcsóbb a kínai áru Magyarországon, mint a kiskereskedők polcain? Talán hozzájuk nem megy ki az APEH? Talán nem jelentik be alkalmazottaikat? Talán nem fizetnek TB-t? Talán nem tudnak latin betűkkel írni, csak vonalakkal? Talán ha kérdezi őket valaki, akkor csak kínaiul tudnak?


De akkor hogyan kapták meg az engedélyüket? Hogyan kaptak jogosítványt? Hogyan töltik ki mindazokat a papírokat, amelyeket minden magyar vállalkozónak rendszeresen ki kell töltenie?

Hogyan működhet, hogyan lehetséges, hogy a ruházatunk jelentős mennyisége a kínai piacokról kerül a neves üzletláncok polcaira? Csak nem úgy, hogy ezen üzletláncok üzletkötői rendszeresen a kínai piacokon tartózkodnak?
Melyik határon, és milyen megnevezéssel érkeznek meg Európába a kínai termékek? Csak nem Amszterdam, vagy Rotterdam kikötőn keresztül? Netalán ott kerülnek partra, ahol a brazil paprika?

Egyben biztosak lehetünk: van már új adó- és vámpolitikához értő biztosa az Európai Uniónak. Ráadásul a sok egyéb mellett ért magyarul is. Mindez pedig akár beláthatatlan előnyöket is eredményezhet!
Még az a szerencse, hogy az Európai Bizottságnak nem pilótára volt szüksége!

Visszatérve a termékekre. Honnan érkeznek az éttermi fogások alapanyagai? Milyen rendszerességgel vizsgálódnak ott a KÖJÁL dolgozói? Esetleges hiányosság, vagy csekélyke mulasztás esetén vajon megegyeznek-e a csekken szereplő büntetések a magyar vendéglőkben lefolytatott ellenőrzések során kirótt összegekkel, szankciókkal?

Az utánzás, a másolás jelentős költségmegtakarítással jár. Nem kell sokat gondolkodni, bíbelődni, próbálgatni, kudarcokon keresztül eredményre jutni. Ezt nevezzük kémkedésnek, hamísításnak. A sok-sok bűncselekmény elkövetője pedig nincs nevén nevezve, szankcionálva. Nem kerülnek börtönbe, kiutasításra. Csak a statisztikai adatainkat rontják, az egészségünket, a megélhetésünket, a kedvünket, a hitünket.

Mindannyian tudjuk, hogy a hazánkban élő, lakással és mindenféle engedéllyel rendelkező kínaiak még nem alakítottak ki zöldmezős beruházásokat, nem telepítettek üzemeket, gyárakat, munkahelyeket. Kutatásra, fejlesztésre nem kötöttek államközi megállapodásokat. Kizárólag vásárolni és eladni jöttek! Vásárolnak lakásokat, üzleteket. Éttermek nyílnak olyan helyeken, ahol azelőtt közszükségleti árukat forgalmazó üzlet ment csődbe! Ám éttermeikben, boltjaikban nincs tolongás!

Lehet, hogy a magyarok mostanság egy nemzetközi kísérletnek a részesei?
Meddig bírjuk, meddig hagyjuk ezt az össznemzeti megaláztatást, a kisemmizést, a gerinctörést?

Lábaink már lassan feleslegesek, mert nem dolgozunk, és nem megyünk sehová. Rágóizmaink feleslegesek, mert csak nyelünk. Eladósodásunkról gondoskodnak az idegen bankok, ha pedig néha-néha utcára megyünk, akkor ezt kínai termékekben tehetjük meg. Erről senki sem álmodott. Természetesen ezért egyetlen kínait sem terhel felelősség, csak azokat a kormányokat, amelyek ezt az állapotot megteremtették az elmúlt 15 év során!
Talán a sosem látott és nem ismert magyar-kínai, vagy kínai-magyar szerződéseket kellene módosítani!

Tisztelt vezetői politikusaink! Önök nagyon sokat dolgoznak, de ennek ellenére mégse mi, hanem mindig mások járnak jobban!
Talán meg kellene állni itt, és most!
Talán feltételeket kellene szabni, kölcsönösségi alapon!
Egy kínai vízum - egy magyar Kínában! Egy kínai letelepedés - egy magyar Kínában! Egy kínai üzlet - egy magyar Kínában! Amennyiben így nem megy, akkor legyen átváltható! Átváltható magyar cseresznyére, almára, búzára, vagy bontott csirkére!

Indítsunk kampányt! Jusson minden kínai gyereknek magyar gyümölcs, és akkor már csak az arányokban kell megállapodnunk!

Befejezésül:
Egyenlőtlen küzdelmek végeláthatatlan sorát éljük meg, így kezdtem beszédemet az elején.

Szövetségünk kéri a társadalom minden tagját, ha teheti, magyar terméket, magyar terményt és magyar szolgáltatást válasszon!
Kérjük a vállalkozókat, hirdetéseikben, szórólapjaikon, termékeiken tüntessék fel, hogy ahhoz a „maradékhoz” tartoznak,
akik még magyarok, és ilyen körülmények között is vállalják magyarságukat!

Kérem Önöket a Kárpát Országos Vállalkozói Szövetség nevében, hogy - a kínaiakhoz hasonlóan - éljenek állampolgári jogukkal, és menjenek el szavazni december 5-én!


Köszönöm, hogy meghallgattak.

Nemzeti vállakozók
Térjünk haza. A magyarországi politika a tizenkét éve tartó rendszerváltozás alatt egy dologban volt egységes. A parlamentbe került pártok mindegyike az Európai Unióhoz történő csatlakozás elsődlegességét hangoztatta. Mindezt a magyar érdekek védelmével. A jelenlegi kabinet is ezt mondja. Elgondolkodtató ugyanakkor a Széchenyi-terv lefékezése - a hazai ki- és középvállalkozások támogatására nincs, a voksillatú nyugdíj kiegészítésre van pénz. A pénznek igenis van szaga. A nagyobb beruházásokat - lásd még autópálya építés - immáron nem hazai, hanem külhoni tulajdonban lévő nagyvállalatok végzik. Na, ebből lett elege egynéhány nemzeti érzelmű vállalkozónak, akik létrehoztak egy szervezetet, a Kárpát Országos Vállalkozók Szövetségét, rövidebben a KOVÁSZT a magyar befektetői réteg és a magyar érdekérvényesítés erősítésére. Elnökükkel, Szabó Györggyel, Papp Dániel beszélgetett.

Papp Dániel: Mi a KOVÁSZ?
Szabó György: A Kárpát Országos Vállalkozói Szövetség rövidítése, amit magyar vállalkozók hoztak létre. 1994-ben, pontosan az akkor kialakult politikai változások miatt. Abban az időben érkeztek külföldi vállalkozók, akik gyárakat, intézményeket vásároltak, és ennek ellensúlyozása képen jött létre tulajdonképpen a KOVÁSZ, amely magába gyűjti azokat a vállalkozókat, akik magyarérzelműek, nemzeti gondolkodásúak, magyar árút, magyar terméket, magyar szolgáltatást próbálnak megtartani.
Papp Dániel: Mekkora, és milyen lefedettsége van a szervezetnek?
Szabó György: Számtalan helyen vannak kapcsolataink, határokon belül, határokon kívül is. Miskolcon, Ecseren, Gödön, Győrött vannak tagtársaink, meg kell említenem a Párciumot, Kárpátalját, Beregszászt.
Papp Dániel: Mekkora tagsággal rendelkezik a KOVÁSZ?
Szabó György: Hetven vállalkozás tartozik a szövetséghez, köztük olyan is, amelyik négyezer főt foglalkoztat. A tagság vonatkozásában a legnagyobb szervezet Budapesten van nyilván, mert itt alakult.
Papp Dániel: Milyen feltételekkel csatlakozhat valaki a KOVÁSZ-hoz és mik az előnyei a tagságnak?
Szabó György: A meglévő kapcsolatainkon keresztül történt az új tagok feltétele. A csatlakozás viszonylag egyszerű. Alapszabályunkban rögzítettük, hogy nemzeti érzelmű, magyar árút, magyar terméket népszerűsítő vállalkozók csatlakozását várjuk. Olyan vállalkozóra lenne szükség, akinek van szabadideje, aki a kapcsolattartáson kívül a programok fogadását és szervezését tudja vállalni. Mielőtt bárkiben felmerülne egy olyan gondolat, hogy mi bárkiz is, kirekesztenénk, ez korántsem így van. Egészen egyszerűen csak azt kell látni, hogy már csak nagyítóval lehet találni az országban magyar árút, magyar terméket, magyar szolgáltatót, a multinacionális cégek térhódításával szemben. Lassan úgy leszünk, mint az indiánok, hogy egy-egy kulturális rendezvényre szorítkozunk. Éppen ezért e hónapban tartunk egy összejövetelt, ahol a jövőt próbáljuk megfogalmazni. Létrehoztunk egy Internetes honlapot, ahol kapcsolatot tudunk tartani a magyarországi és a határokon túli szervezetekkel, Internet címünk a www.kovasz.hu. Ezen felül létrehoztunk egy újságot, amelyben a csatlakozási lehetőségeket, feltételeket is megfogalmaztuk, leírtuk.

Papp Dániel: Mi ez az újság?
Szabó György: Ennek az újságnak a címe a Mérce, ez egy reklámújság, egy olyan kiadvány, amely a tagjaink számára nyújt első sorban lehetőséget a reklámozásra, a bemutatkozásra sokkal kedvezményesebb körülmények között, mint azt bárhol máshol tehetnék. Ennek ellenére várjuk az újságba minden olyan vállalkozónak a jelentkezését, akik magukról, hogy a korábban megemlített feltételeknek eleget tudnak tenni. Telefonszámunk 06-30-357-87-04, ügyfélszolgálati telefonszámunk is van, munkanapokon 9-15 óráig áll rendelkezésükre 337-46-97.
Papp Dániel: Mekkora példányszámban jelenik meg a Mérce?
Szabó György: A Mérce ötvenezer példányszámban jelenik meg, ez a kezdeti időszak, és nyilván a későbbiekben megpróbáljuk ezt a lapszámot a lehető legnagyobb mértékben felemelni. Jelen pillanatban az anyagi lehetőségeink korlátozottak.
Papp Dániel: Kik a tagjai a szervezetnek?
Szabó György: A szervezet tagjai az egyéni vállalkozóktól a betéti társaságokon keresztül, KFT-k, festők, lakatosok, művészek. Ezen belül megtalálható fafaragó, aki a magyar népi hagyományok, felelevenítésével készíti játszótereit. Üvegfestészettel foglalkozó tagtársunk is van, aki a régi, korabeli épületek rekonstrukcióját végzi. Olyan tagjaink is vannak, akik feltalálók, világszínvonalú terméket állítanak elő. Tagosítható alumínium radiátorról van szó az egyik esetben, amely a szabványosított termékeken felül biztosít lehetőséget a tervezők, a megrendelők számára, hogy nem a kötött méretekhez kell igazítani a tervezéseket, elképzeléseket, ezen kívül az élettartalma is jelentősen hosszabb, és el kell mondanom, hogy olcsóbb is a hagyományosoknál. Ugyanitt feltétlenül fontos elmondanom, hogy van egy tagtársunk, aki világszínvonalú, szinte teljesen egyedülálló hangfalat talált föl.
Papp Dániel: Mik a KOVÁSZ tervei, hosszú távú céljai?
Szabó György: Közeledik az EU csatlakozás időpontja, sokan a megváltást várják ettől, életük jobbrafordulását. Olyan döntés még nem született, ami mindenkinek egyformán jó lett volna. Mi vállalkozók talán hamarabb érzékeljük az eddig lezárt fejezetekből kiszűrődő elvárásokat és követelményeket. Szerintünk sokkal több lesz a vesztes, mint a nyertes. A csatlakozásból származó hátrányokról pedig nem tájékoztatják a lakosságot, a népszavazás előtt ez nem lenne sikeres a politikusaink számára. Ilyen értelemben a KOVÁSZ egyfajta felkészülést, egy védekezést próbál meg megfogalmazni, és ezeket a gondolatokat továbbítani a tagjai számára. Ezt az immunrendszerhez tudnám hasonlítani, aminek a fő feladata a szervezet védelme és nem a betolakodó vírusok támogatása. Gondoljanak vissza, hogy '93-ban a magyar áruk fórumának is mekkora jelentősége volt, és mekkora sikere. Valami ilyesmit próbálunk mi ismét megvalósítani.

Az elhangzottakból is kitűnik, hogy nem olyan egyszerű ez a csatlakozási kérdés. Amíg nem erősödik meg igazán és válik versenyképessé, tőkeerőssé, az uniós multikkal szemben esélyegyenlőséggel harcot felvenni képessé a magyar vállalkozói réteg, addig bizony számos vitára és ellenállásra számíthatnak a feltétlen csatlakozást vallók. Szabó Györggyel, a KOVÁSZ elnökével Papp Dániel készített interjút.

MR Vasárnapi Újság