Végtelen cikk született arról a magyar sajtóban, hogy nálunk a legnagyobb a munkaerőhiány régiós összevetésben és az EU-ban is kiemelkedő a magyar adat. Elég nehéz volt elhinni eddig is, hogy tízből kilenc feldolgozóipari cég munkaerőhiányra panaszkodik, a Portfolio azonban kiderítette, hogy ez nem is igaz. Egy módszertani kérdés okozta eddig a problémát. Habár a magyar munkaerőhiány valóban magas, mégis beleillik a régiós trendbe, és valójában tízből öt vállalat panaszkodik munkaerőhiányra.

Számtalan alkalommal használta a Portfolio az Európai Bizottság által közölt üzleti felmérések adatát, amely többek között bemutatja, hogy milyen tényezők korlátozzák a vállalati növekedést. Az elmúlt években Európa-szerte a munkaerőhiány vált a legfőbb termeléskorlátozó tényezővé, Magyarország pedig kiemelkedett a régiós mezőnyből.

Ez a legjobb, legátfogóbb adat a munkaerőhiányról, pontos módszertan szabályozza a felmérést, és az egész EU-ra kiterjed, ezért a magyar és a nemzetközi szaksajtó szívesen hivatkozik a bizottsági felmérések eredményeire (amelynek az adatait a tagállami kutatócégek gyűjtik be, vagyis ők készítik a felmérést). Mi több, képet ad a vállalati környezetről, üzleti döntéseket befolyásolhat, miután bemutatja, hogy a vállalatok milyen problémákkal küzdenek az adott országban.

Az adatok azt mutatták, hogy 2014 óta nagyon gyorsan emelkedik a magyar munkaerőhiány a feldolgozóiparban, és az utóbbi negyedévekben a felmérés adatai szerint már a cégek 90%-a panaszkodott arra, hogy ez a legfőbb akadálya a vállalat növekedésének. A legtöbb régiós országban a vállalatok 30-40%-os munkaerőhiányra panaszkodtak, vagyis a magyar adat toronymagasan vezetett.

Íme, mindeddig így nézett ki a hazai és a régiós országok feldolgozóipari vállalatainak adatsora:

Mindez azért is volt érdekes, mert a (bejelentett) üres álláshelyek arányában – amelyeket a statisztikai hivatalok gyűjtenek össze – nem voltunk az uniós lista élén. A betöltetlen munkahelyek száma és aránya ugyan több volt az uniós átlagnál az elmúlt években, de általában nem „sikerült” felkerülni a dobogóra sem. Pedig toronymagasan kellene vezetnünk ezt a statisztikát, ha szinte minden cég munkaerőhiányra panaszkodik. Ezt az ellentmondást egyszerűen azzal lehetett magyarázni, hogy kevésbé jelentik be a megüresedett álláshelyeket, vagyis kissé trehányak a vállalatok, és nem szolgáltatnak túl pontos adatot a statisztikai hivataloknak.

Az anomália feloldására utánajártunk a problémának, amelyben a GKI Gazdaságkutató volt segítségünkre.

A meglepő megoldást az üzleti felmérés módszertana szolgáltatta. Ez a rendszeres felmérés kiterjed a szolgáltató szektorra, az építőiparra, valamint az iparra is, de csupán az utóbbi szektorban volt gyanúsan magas a munkaerőhiányra mint termelést korlátozó tényezőre való hivatkozás. A felmérés kérdőívében szintén itt találunk egy érdekes különbséget: az építőipar és a szolgáltatások terén egyetlen kérdést láthatunk, ami a munkaerőhiányra, mint termelést korlátozó tényezőre kérdez rá. (Emellett olyan válaszlehetőségek jelennek még meg, mint például a kereslet hiánya, a bizonytalan gazdasági környezet, vagy a pénzügyi nehézségek.)

A két arány nagyjából megegyezik, érthető módon a szakképzett munkaerő hiánya kicsit magasabb. Ám mindkettő „mindössze” 40-50% körüli. Ehhez képest a 80-90%-os említési arány, amit az Európai Bizottság felmérése közöl úgy jött ki, hogy a munkaerőhiányt és a szakképzett munkaerő hiányát összeadták, miközben világos, hogy rész-egész halmazról van szó, illetve nagyon sok múlik azon, hogy a vállalatok miként értelmezik a kérdést.

Összevetésként megnéztük még néhány ország kérdőívét. Azt találtuk, hogy a munkaerőhiány mindenhol egyetlen választható opcióként szerepel (mindössze a megfogalmazások tértek el kissé). Mindez rámutat, hogy a magyar adat másképp áll elő, mint a többi országé, így igazából összehasonlíthatatlan a többi országéval, és az is biztos, hogy a vállalatok 90%-a nem panaszkodik munkaerőhiányra.

Habár tökéletes, a többi országével konzisztens adatsort már nem kaphatunk, a Portfolio előállította a „legjobbat”. A hazai felmérés adatait megkaptuk a GKI-tól 2013-ig visszamenőleg, amelyből a „szakképzett munkaerő hiányát”, mint korlátozó tényezőt építettük be a Bizottság többi országra közölt adatsorába. Ezt azért tettük, mert minden bizonnyal egy vállalatnál először lesz probléma a szakképzett munkaerővel, és ha fellép a képzetlenek hiánya, akkor valószínűleg fennmarad a képzetteké is. Ráadásul a többi ország kérdőívével így tudtuk a legkönnyebben konzisztenssé tenni az adatokat.

Az új adatsorunk azt mutatja, hogy tízből öt vállalat panaszkodik munkaerőhiányra Magyarországon, ami továbbra is magasnak mondható, de beleillik a régiós trendbe. Azt mondhatjuk, hogy az elmúlt években a régióval együtt nőtt a magyar munkaerőhiány, és ugyan így is az élmezőnyben vagyunk, nem látható az az óriási kiugrás, ami eddig volt.

Mindezek tükrében továbbra is azt mondhatjuk, hogy habár a munkaerőhiány a magyar gazdaság legfőbb problémája, és több százezer dolgozóra lenne szükség, a gond közel sem annyira egyedi és sajátos, mint ahogy az elmúlt években mindenki hitte.

(Címlapkép: Shutterstock)