Két éven belül recesszióba kerülhet az Egyesült Államok – vélik kutatók, mert már túl régóta tart a fellendülés. Modelljük szerint összefüggés látszik a recessziók bekövetkezési valószínűsége és a növekedési ciklusok hossza között, márpedig az amerikai GDP immár 2009 júniusa óta növekszik. Az alábbi cikkben bemutatjuk legfontosabb eredményeiket, de kitérünk arra is, hogy azért nem kell feltétlenül készpénznek venni mindezt.

Mikor jön a következő válság?

A gazdasági recessziókat iszonyú nehéz előrejelezni a kiszámíthatatlan természetük miatt, sőt, talán helyesebb azt mondani, hogy egyenesen képtelenség. Hiába óriási a tétje, hiába érdekel mindenkit, egyszerűen nincs ma még olyan módszer, amivel biztosan meg lehetne jósolni, hogy mikor üt be a krach. Ettől függetlenül persze azért rengetegen foglalkoznak a dologgal, és az alábbiakban most meg is nézünk egy vonatkozó kutatást.

A módszerek igen szerteágazók ezen a téren: vannak, akik a múltból kiindulva, statisztikai alapon próbálják meg kitalálni, hogy mikor jöhet a következő fordulat. Mások a pénzügyi piacok kollektív bölcsességében bízva, az árazásokból próbálnak meg következtetni, és ezért például a hozamgörbék meredekségét méricskélik. Aztán vannak olyanok is, akik nagyon bonyolult matematikai modelleket építenek a gazdaság leképezésére, majd pedig abból próbálnak következtetéseket levonni.

A továbbiakban csak az első módszerről, a statisztikai elemzésről lesz szó, vagy pontosabban annak az egyik igen közkeletű fajtájáról: a ciklusok hosszából számított indikátorokról. Amennyiben ránézünk mondjuk az Egyesült Államok növekedési pályájára, akkor az látszik, hogy azt bizonyos időközönként recessziók szakítják félbe. Ebből kifolyólag egyes közgazdászok úgy gondolják, hogy a gazdasági fellendülések sosem tarthatnak örökké, sőt: minél hosszabb ideje nő a GDP, annál valószínűbb, hogy a ciklus hamarosan félbeszakad.

Rég volt már visszaesés

Hogy pontosan mikor jöhet az esés, az már nem egy annyira egyszerű kérdés, hiszen egyáltalán nem szabályos időközönként jönnek a recessziók. A múltbeli adatok alapján ugyanakkor meg lehet becsülni, hogy nagyjából mikor jöhet a következő szakadás – már amennyiben a korábbi események irányadónak tekinthetőek. Fontos hangsúlyozni, hogy ezt egyáltalán nem gondolja mindenki így: van, aki szerint nincs semmiféle felső határa a növekedési intervallumoknak, így például ugyanannyira elképzelhető két év után egy recesszió, mint egy évtized elteltével. Így gondolja például a Fed korább elnöke is, Janet Yellen, de közel sincs ezzel egyedül.

Vannak ugyanakkor, akik szerint igenis jó okunk van aggódni a gazdaság miatt, ha az már túlságosan régóta növekszik. Paul Beaudry és Franck Portier közgazdászok egy nemrég publikált tanulmányukban azt próbálták megbecsülni, hogy miként alakul a recessziók valószínűsége a fellendülési ciklusok hosszától függően. A modelljük tulajdonképpen abból áll, hogy a múlt alapján kimérték, mennyire növeli a recessziók bekövetkezési valószínűségét a növekedést mutató negyedévek száma. A vizsgált ország az Egyesült Államok volt, ahol az aktuális fellendülés immár 2009 júniusa óta tart. Vagyis durván tíz éve.

Sarkon a következő recesszió?

A kutatók modellje szerint, ha a növekedés időtartama hat évről kilencre nő, akkor a recesszió egy éven belüli valószínűsége hirtelen a triplájára emelkedik. A számok azt mutatják, hogy amíg a hatodik évet nem éri el a fellendülés, addig egyébként nincs különösebb ok az aggodalomra.

Sőt, igazából ha két éven túljut a gazdasági növekedés, akkor a recesszió valószínűsége még enyhén csökken is. Vagyis a W-alakú recessziók elkerülésével az országok növekedése lendületet tud venni, amely után egy jó darabig még kitarthat a GDP bővülése. Cserébe hat év után hirtelen elkezd romlani a helyzet, és a recessziók valószínűsége látványosan megemelkedik. Amíg egy friss, egy-két éves fellendülés esetén csak 25-30 százalék esély van arra, hogy két éven belül recesszió lesz, addig ugyanez a szám 50-80 százalékra emelkedik nyolc évnyi növekedés után.

A szerzőpáros úgy véli, hogy bár a statisztikai modell önmagában csak a számokat látja, de valójában a jelenség mögött valami más is lehet. Egyik cikkükben megjegyzik: talán az egész mögött az állhat, hogy az idő előrehaladtával a növekvő gazdaságokban egyre több sérülékenység alakul ki, és valójában ezek okozzák a visszaesést, nem pusztán az eltelt idő maga. Szerintük a kettő összefügghet egymással.

Szakirodalmi háttér:

Paul Beaudry, Franck Portier (2019): “Duration Dependence in US Expansions: A re-examination of the evidence”, CEPR Discussion Paper no. 13626.